Mindenkit üdvözlök első blogom első bejegyzésében.  Fő célom az lesz, hogy rövid bejegyzésekben megpróbáljam leírni családom és egyéb állatfajtáink -talán mások számára is- érdekes, humoros megnyilvánulásait, gondolatait. Rólam elég ha annyit tudnak/tudtok, hogy életem az állatok és Gerald Durrell művein szocializálódtam, ami talán sokat elárul egyeseknek jellememről. Néhány barátom szerint már öreg vagyok így közeledve a 37-hez mások szerint már halott vagyok.  Persze mindenki annyi idős, mint amennyinek érzi magát. Ennek fejében maradjunk kb. 37-nél. A bekezdésben említett egyéb állatfajok közé tartozik Yoda a Boston terrier és Gerry a törpe hullámos papagáj, aki -mint páran kitalálhattátok- Gerald Durrelről kapta a nevét. Ezen történetek főleg az ő életüket, pillanataikat, gondolataikat tartalmazza majd.

Kezdjük talán onnan, hogy Yoda a Boston Terrier hozzánk került.

Nem volt sok időnk gondolkodni. Mondhatnám derült égből jött a blöki. Annak idején mikor eldöntöttük párommal, hogy veszünk egy kutyát elkezdtünk gondolkodni milyen fajtát vegyünk. Párom magyar vizslát szeretett volna én meg boxert. Szóba jött azonban, hogy lakótelepi lakásba sem a vizsla sem a boxer nem ideális a túl nagy mozgásterük miatt. Ekkor akadtam rá a Bostonra, ami szinte egy mini boxer szép kiállással és kecses alkattal. Megvan a boxer összes szép tulajdonsága, de nem örökli fő riválisa a francia buldog „görbelábait”. Itt kell megjegyeznem, hogy nem vagyok-voltam kezdő tulajdonos, előtte volt egy Pumim ami 16 évig élt és nem sokkal a kutyavásárlás előtt halt meg szegény. Tisztában voltam a legtöbb fajta tulajdonságaival , viselkedésével de a Bostonról ekkor hallottam először. Miután eldöntöttük, hogy Ő kell, akkor kezdtünk utána nézni a fajta leírásának és magyarországi tenyésztők körének. A Fajataleírás szerint ez egy állom kutya társaságban jól viselkedik, igazi úriember, nagy mozgásigényű de lakásban is tartható..stb..blah… blah… blah… több sem kellett írtam az összes MO-i tenyésztőnek (nem volt túl sok), hogy ha van egy olyan ebük, ami „felesleges” vagy csak esetleg szépséghibás, akkor szánjanak meg és „baráti” áron adjanak egyet. Ismerve ennek a kutyának az árait annyit nem tudtam fizetni amennyit valóban ér.. .Gondoltuk leülünk és várunk, hátha valaki jelentkezik, de igazság szerint nem számítottunk rá. Erre fel már másnap jött egy e-mail az **** kenneltől, hogy van egy kiskutyájuk teljesen egészséges, hibamentes, törzskönyvezett, nyertes szülőktől melyet „baráti” áron elvihetek. Erre nem voltunk felkészülve, jobb esetben is hónapokra gondoltunk, míg valami lehet belőle. Azonban már nem volt visszaút, mit volt mit tenni, gyorsan uzsgyi a boltba és alapdolgok beszerzése után, kiválasztottuk a helyét megtárgyaltuk a nevét és vártuk a napot. A nagy nap is eljött 2010.február 13-án (párom szülinapján) hoztuk el és mondhatom, hogy az ****kennel nagyon kedves volt és nagyon örülök, hogy tőlük vettük a blökit. Mindezen hosszas bevezetőt azért írtam le, hogy képben legyetek hogyan is került hozzánk YODA a kan boston!
Most akkor rátérek a fajtaYODA leírására. Mint tapasztalt kutyatulajdonos azt hittük nem lesz semmi gond egy ilyen vakarccsal. Óriásit tévedtünk! Rengeteg idő és energia kellett ahhoz, hogy kutya váljék belőle és ki lehessen mondani, hogy ez igen… Na de ne szaladjunk ennyire előre. A hazahozása utáni hetek-hónapok a rangsor kialakítására ment el. Kifogtunk egy igen domináns kutyát, aki nem volt rest a maga 15cm-es magasságával ránk morogni és odakapni. (így utólag már tudjuk, hogy ennek nagy része játék volt) Kellett pár kisebb tasni és nyakrázás míg rájött ki a főnök. Megjegyzem én nem vagyok a pozitív megerősítéses nevelés híve. Én egy vegyes nevelés híve vagyok. Meggyőződésem, hogy Yoda mindenki felett állna a pusztán pozitív megerősítéses nevelés után. Gondoljunk bele az anyakutya, hogy neveli kölykeit, a leghatásosabb módszer egy nyakbőr ráncigálás. Persze nem úgy, hogy a kutya rázkódjon mint a kocsonya. Hosszú hónapok teltek el úgy, hogy keveset változott a blöki. Legnagyobb gond az volt vele, hogy minden emberhez odament séta közben és ha látóteréből kiestünk sem jött utánunk. Mintha bárkivel a világon boldogan elmenne. Ez nagyon meglepett, mert mint szobakutya a ragaszkodásának sokkal nagyobbnak kellett volna lennie. Újra elkezdtem a nevelési könyveket bújni, de egyik sem tetszett. Nála ezek hatástalanok lettek volna, saját nevelési eljárást kellett kifejlesztenem. A séták egyenesen idegesítőek voltak, minden embernél rövidre kellett fogni, a póráz nélküli séta meg egyenesen lehetetlennek tűnt, még 1 éves kora körül is. Közben a kenneltől pont ellenkező híreket kaptam Yoda egy alomból származó testvéréről. Szinte pont Yoda ellentéte. ragaszkodó és az emberekkel bizalmatlan kutya. Gondoltam ezt megint kifogtam 🙂 Teltek a hónapok sok türelem kellett a fizikai fenyítést szinte már teljesen elhagyhattuk mert sikerült belátnia ki a főnök. Akkor tértünk át a pozitív megerősítésre jutalomfalattal. Elmondhatom, hogy havonta jött egy kis változás. kb 8 hónapos korától 16 hónapos koráig minden hónapban picit javult. Mostanra elérte azt a szintet, hogy már kutyaként viselkedik, már nem megy oda idegenekhez, sétáltathatjuk póráz nélkül, tömegben is hallgat ránk és nagyon ragaszkodó lett velünk, persze van sok apró hibája, de sokkal több a pozitívum mint a negatívum. Visszatekintve a két évre, sosem gondoltam volna, hogy ennyi idő kell, míg „teljes” kutya válik belőle. Rendkívül értelmes állat és pont ezért volt nehéz betörni. Ő az egyetlen kutya ismeretségi körömbe, aki napokig emlékszik valamire(pl hogy mit hol hagyott) és órákkal a bűneset után is tudja, hogy ha rossz volt. Sosem büntettük alapvető –ösztönös hibákért (pl ha bepisilt vagy bekakilt) kiskorában. Volt egy pici szidás de semmi fizikai bántás, azzal csak azt érnénk el, hogy megeszi saját ürülékét elkerülve a megtorlást. Volt, hogy megrágott valamit, amiről tudta, hogy nem lenne szabad és csak akkor vettük észre, amikor már 1 órája a helyén gubbasztott és „bostonszomorkodott”. Kiderült, hogy egy zsebkendőt szedett szét az ágy alatt, amit nem vettünk észre, ha el nem árulja magát, akkor talán napokig nem is vettük volna. A nyomok szerint már rég ott volt. Egyszerűen bűntudata volt. Kutyánál sosem láttam még ilyet, ez a tulajdonsága már az óta is sokszor elárulta. Ha általánosságban kéne jellemeznem Yodát a következőket írnám: rendkívül intelligens, barátkozó, társasági lény, aki szereti kimutatni fölényét a gyengébbel szemben, de sosem bántana senkit. Imád birkózni és alapjában véve úgy viselkedik mint egy angyal. Kivétel ha vendégek jönnek, mert akkor picit bekattan örömébe, ilyenkor rendkívül könnyen zavarba jön képes hosszú időn át lefeküdni a rongyára és „szopizni”. Intelligenciája nagyfokú, emlékezőképessége hihetetlen rengeteg parancsot ismer. Képes ajtót nyitni és becsukni, képes tárgyakat érinteni, hátrább és közelebb menni, ülni, feküdni, maradni, legalább  7  játékét ismeri névről, minden családtagot megismer a névéről. Az utazás vele egy állom. Van egy kis tálja a kocsiban, utazáskor belefekszik és akár egy 4 órás úton is végig ott marad. Ami hab a tortán, hogy este le kell fektetni, valahogy kialakult ha már eljött a lefekvés ideje, akkor a párom megigazítja a helyét –Yoda addig ül és nézi- majd mondjuk neki, hogy jó éjszakát, ekkor bemegy, lefekszik, sóhajt egyet, ilyenkor megkapja ez egyik játékát alvómacinak és alszik. Ha ezt elvégeztük vele, akkor már reggelig nem jön ki a helyéről, akkor sem ha mi még fent vagyunk jó ideig. Ha elfelejtjük a szertartást, akkor képes órákig toporogni a helye előtt és a rongyát hordozgatni, míg elszánja magát a lefekvésre. Azonban elmondhatjuk, hogy a hasának és a játéknak él a kutya. Jutifalatért bármit megtesz. Ha sétához visszük az egyik játékát, olyan, mintha mágnes vonzaná. Póráz nélkül is láb mellett jön még ha egy kutya mellett megyünk is épp, hogy csak oda néz. Nagyon játékos fajta, egész nap képes lenne játszani, unatkozni nem tud. Nem kedveli, ha simogatjuk ugyanakkor sok olyan pillanata is van, amikor szeretetéhes, olyankor odabújik hozzánk. Imád az ágyon a lábunk közt aludni. Mivel egy domináns alkat így nagyon kevés dologtól fél, zajok ismeretlen tárgyak mindig izgalomba hozzák, de nagyon ritkán fél. Nagyon kíváncsi fajta. Belenéz a táskákba, séta közben átnéz a kerítés alatt, felett, keresi a lyukakat –vajon mi lehet a kerítés túl oldalán? Nem bírja a rövid pórázt, láb ,mellett lehetetlen sétáltatni, neki egy 3m-es flexi póráza van, ezzel tökéletesen elég a mozgástere ha nem póráz nélkül visszük. A legfontosabb szabályt –nem mehet le az úttestről- már pár séta után megtanulta. Ez az egyetlen olyan dolog, amiért csúnyán megszidom ha megteszi…ez az életébe is kerülhet. Összefoglalva elmondhatom, hogy a végletek kutyája…vagy alszik vagy ugrál, játszik vagy szomorú, kicsattan a boldogságtól vagy búval bélelten “bostonszomorkodik” egyszerűen nincs középmérce az életében. Nem bántam meg a fajtát, biztos könnyebb más egyedekkel, mi megizzadtunk vele, de imádom és soha nem válnék meg tőle. Remélem nem lett túl hosszú, így sem írtam le mindent, amit szerettem volna. Persze ez az egész Yoda egyedre vonatkozik, nem a fajta jellemére. Az kéne még csak.

Hamarosan jelentkezem  azokkal a történetekkel amik a beszerzésétől eltelt 3 év alatt történtek vagy a jövőben történni fognak. Igyekezni fogok olyan “hangnemben” írni, hogy mindenki be tudja fogadni és azonosulni tudjon a történtekkel.  Szeretnék magamnak sok sikert kívánni az első blogomhoz.