Már csak egy nap és végre nyaralni indul a család. Óriási a felfordulás a lakásban, párommal a kis listát nézzük mi az, amire feltétlen szükség van az úton. A kb. harminc tételből álló lista talán érzékelteti, hogy mennyi időre és milyen messzire is utazunk. Az időtartam két hét a távolság nagyjából 220 km. Szerény kis hazánk szlovák határhoz közeli részére tartunk az Északi-középhegység szívébe.  Mivel a szállás egy szerény, önellátó vadászház az erdő közepén így olyan tételek is szerepelnek a listán ami „normál” körülmények közt nem létszükséglet.  Ilyen a hosszabbító a kispárna(ami nélkül sehová nem megyek), konzerv és egyéb élelmiszerek valamint számos olyan termék, eszköz, játék ami a két hetes nyaralást élvezhetőbbé teszi.  Yodának ez volt a harmadik útja ide és tisztában volt már vele, hogy ha a sporttáskák és bőröndök előkerülnek, akkor bizony utazás jön. Általában két nappal előbb előkerülnek ezek a táskák. Onnantól kezdve Yodát mintha odaragasztották volna hozzánk. Bárhová igyekszünk a lakásban pepita teste árnyként követ minket. Ha két ellentétes irányba tartunk párommal akkor amögé szegődik aki a bejárati ajtó felé tart, nehogymán itt hagyjuk véletlen.  Mikor a varázsszó is elhangzik „igen Yoda Te is jössz”  öröme határtalan lesz. Sajnálom azokat az embereket akik kutya nélkül élik le életüket.  Az a boldogság ami ilyenkor beköltözik Yoda testébe-lelkébe, az csillogás, ami ilyenkor szemeiben látható, az az aura, ami ilyenkor sugárzik belőle a legszomorúbb lelket is örömmel tölti fel.  A kutyák lelkiállapota, érzelme talán ugyanakkora skálán mozog mint egy emberé. Szemei és füle állásából, farka helyzetéből, arca redőinek rezdüléséből a gazda azonnal tudja mit érez és milyen lelkiállapotban van éppen a kutyus.

Yoda éppen a maximumon pörgött ahogy a szobában a mindenfelé szétszórt utazási kellékek közt kacsázva, érdeklődő tekintettel mustrált minket. Nagyon kíváncsi természetű kutya, minden zsákba, szatyorba és ládába belenéz, a még nem látott dolgokat sokáig vizsgálja, apró nedves orrát igyekszik belenyomni a vizsgált tárgyba lehetőleg homlokig vagy azon is túl. Hírtelen meglát egy –számára érdekes- részletet a kisszekrényről kilógva. Ilyenkor leül elé tekintete mereven a kinézett tárgyat szuggerálja és vár…vár…vár…mikor közelebb érünk hozzá apró, szinte észrevehetetlen mozdulattal nyújtja meg nyakát és szemeit tágabbra nyitja. A hülye is érti mit mond „ figyu, megmutatnád nekem mi az aminek az a pici sajt szerű része lelóg onnan föntről? Megnézném, de nem érem el, lécci mutasd meg!” egy idő után megsajnáljuk Őkelmét és felkapjuk ölünkbe, hogy a kiszemelt tárgyat eredeti helyén vizsgálhassa meg. Ekkor jön a homlokig szagolgatás majd nagyobb sóhajjal tudomásul veszi, hogy lentről érdekesebbnek tűnt és a földre letéve ismét beleveti magát az utazás előzményeinek izgalmaiba.

Az éjszaka gyorsan eltelt, mindannyian fáradtak voltunk és reggel mikor felkeltünk szomorúan vettük tudomásul, hogy ma is 40 fok lesz. A bepakolás és a szokásos „mindentelzártunkdrágám” után –természetesen délben- elindultunk végre. Yoda elfoglalta helyét a hátsó ülés közepén a tálkájában és megkezdtük utunk az év legjobban várt helyszínére. Meleg és fárasztó út volt ez és lelki szemeimmel már azt vizsgáltam, hogy a klíma és a Nap közül ki lesz az erősebb.  Főleg Yoda miatt aggódtam, aki nagyon nehezen viseli a meleget. A manuális klíma azonban hozta a tőle elvárt teljesítményt és egész jól lehűtötte a kocsit, még is megnyugodtam,  mikor a 3 órás út után végre megérkeztünk.  Kikaptuk őkelmét a kocsiból és éreztük, hogy ez a tíz nap tökéletes lesz mindannyiunk számára…